Ha azt a szót hallom, hogy félelem, egyből az kattan be, nem szabad félnem, aki fél, az gyenge, ezen azonnal úrrá kell lennem, stb. És ez borzalmasan megterhelő, hiszen a félelem nem minden esetben egy racionális érzés, amin racionális módszerekkel szépen úrrá tudok lenni. Ekkor kezdtem el tovább olvasni a témában, s találkoztam azzal a megközelítéssel, hogy nem legyőzni akarjuk a félelmeket, hanem valamit tanulni belőlük. 

A produktív paranoiáról Jim Collins ír a Great By Choice c. könyvben. Azt a kérdést feszegeti, vajon csak azokból a hibákból vagyunk-e képesek tanulni, amelyeket túléltünk. Olyan vezetők viselkedését tanulmányozta, akik gazdaságilag előnytelen környezetben, hanyatló cégeknél dolgoztak, s feltételezték, hogy a ...

Szentesi Évá t én korábban a WMN oldalról, illetve rákellenes aktivistaként ismertem, így kíváncsi voltam, hogy egy regényben mit mutat be. Mindig jó olyan könyvet a kezembe venni, ahol az író ugyan nem pszichológus, viszont mélyen beleássa magát a témakörbe, s fantasztikusan visszaadja egy-egy szereplőnél a jellegzetességeket.

Szentesi könyve életszagú, mert jól megírta. Pszichológiai szempontből pedig szintén életszerű és kézzel fogható.

A könyv fülszövegében ez szerepel: a főhős "Önmagát és a boldogságot keresi , de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?" Nekem különös érték ebben a könyvben, hogy a főhős akarja ezt a boldogságot. Ő nem akar belesüppedni abba az ...

Al Ghaoui Hesnától olvasom a Félj bátran c. könyvet (lesz majd ajánló is belőle, amikor végigolvastam), s itt találkoztam az Albrecht-féle Félelem piramis sal, ami nagyon megfogott, így erről írok most ebben a posztban.

Ha megkérdezi tőlem bárki, hogy mitől félek igazán, azt hiszem, a bogarakat mondanám vagy a sérüléseket (amelyek hólyagos sebbel járnak), hogy elhagynak, stb. Albrecht összegyűjtötte a félelmeket, s egy piramisban ábrázolta őket (hasonlóan Maslow-hoz, aki a szükségleteket ábrázolta így). Albrecht úgy vélte, hogy a legegyszerűbb egy piramis formában gondolkozni, ahol a legalsó szintre vezethető vissza minden egyéb félelmünk. Nyitott volt azonban Hesnával egy olyan vitára, hogy mennyire tekinthető kötöttnek a ...

Ez a könyv az emlékekről és az elengedésről ír, ezt olvashatjuk a borítón. Nekem egyben szól a szeretetről, a békében búcsúzásról, a családi kapcsolatokról és egy olyan életről, amit jó lehet megélni.
Rövid kis könyv ez Backmantól, de nekem annál többet adott. Ajánlom egy érzelmi feltöltődésnek.

A könyv kapcsán elgondolkoztam a kapcsolatok szerepéről a búcsúzás során, illetve a hospice mozgalomról, annak történetéről. "A régi időkben" természetes volt, hogy a haldoklókkal együtt legyünk, búcsúzzunk tőlük. Ma viszont az élet a kórházban kezdődik és ott is végződik. Egyáltalán nem a kórházi ellátás ellen vagyok, sokkal inkább amellett, hogy a búcsúzónak és búcsúztatónak is érzelmileg mennyit jelent az, hogy ...

Alapjában véve viszonylag kevés önsegítő könyvet olvasok, mert eddig mindig másban találtam meg a segítséget. Amikor azonban egy boldogság témá ban tartott workshopra készültem, kezembe vettem Seligman Flourish - élj boldogan! c. könyvét, s rengeteg jó dolgot találtam benne. Ami különösen tetszik ebben a könyvben, hogy tele van gyakorlattal, amit akár pszichológusként, akár magánemberként izgalmas alkalmazni.

Ebben a cikkben a karaktererősségekről és egy ehhez kapcsolódó gyakorlatról szeretnék beszámolni, ami a boldogság elérését, megtartását támogatja, illetve a depresszió kezelésében is segít.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek, töltsd ki a tesztet , ami megmutatja erősségeidet. Most még a lehető leginkább objektív vagy ...

A '90-es évek közepén kezdtek el foglalkozni azzal, hogy a traumatikus eseményeket követően nem törvényszerű a poszttraumás stressz zavar megjelenése. Az emberek felénél - kétharmadánál ugyanis a személyiség fejlődésével találkozott Tedeschi és Calhoun, amit poszttraumás növekedésnek (PTG - post traumatic growth) neveztek el. Ez a fajta fejlődés jelentősen átrendezheti a személy kapcsolatait, az élethez és a jövőhöz való hozzáállását, a prioritásait, a személyes erejéről alkotott képét, valamint a hiedelemrendszerét. 

Az új valóság felépítéséhez a nehéz életeseményeknek jobban ellenálló sémák kialakítása szükséges. A kritikus élethelyzettel folytatott küzdelem ilyenformán egy magasabb szintre való ...

Jodi Picoult könyveiben általában valamilyen valós eseményből indul ki, kutatásokat végez a témában, s ezeket írja meg regény formában. Az Apró csodák egy kisbaba elvesztéséről, s ennek kapcsán a rasszizmusról, az igazságszolgáltatás hiányosságairól szól.

Az egyik főszereplő Ruth. 20 éve szülész szakápoló. Egy olyan párhoz osztják be, akik a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, s kifejezetten kérik, hogy az afroamerikai Ruth helyett más lássa el a babájukat. A kórház helyet ad a kérelemnek, így a rasszizmus kapcsán is érdekes nézőpontokat ismerhetünk meg az apa, az anya és Ruth szemszögéből is. Különös érték számomra, hogy az írónő valóban találkozott minden oldal képviselőivel ahhoz, hogy élethűen vissza tudja adni ...

A napokban újra elővettem egy számomra kedves könyvet, mely a dánok ról szól, hogy ők miként nevelik a gyerekeiket . Azt mondják, ők az egyik legboldogabb nemzet, így szívesen olvastam arról, mitől boldogok, hogyan nevelnek boldog gyerekeket. Ez az időszak vagy az időjárás okozza, talán mindegy is, de biz’ a meghitt együttlét nél nyitottam ki a könyvet. Náluk ebbe beletartozik a gyertyagyújtás, társasjátékok, kellemes étkezések, teázás és sütizés, vagy egyszerűen a meghitt légkörben együtt töltött idő. Huh, ez nagyon ideálisan hangzik, én ezt megvalósítom – gondoltam. De közben pedig tudom, hogy nálunk mindenkinek szüksége van egyéni időre is, amikor csak a saját mindenfélénkkel foglalkozunk.

Aztán azt olvastam, hogy ...

Fahidi Éva - A dolgok lelke című könyvét ajánlom holokauszt, megküzdés, pozitív életszemlélet, lelki erősség témakörben. Sok jó könyvet lehet még említeni ugyanebben a témában (pl. Edith Eva Eger - A döntés c. könyve nagy kedvencem még), most azonban azért ezt emelem ki, mert ez az egyik legfrissebb élményem.

Fahidi Éva könyvében sokat mesél a gyermekkoráról, a kapcsolatok erejé ről, egymás támogatásáról, valamint a sportolásról, amelyek neki sokat segítettek.

Érzelmileg számomra nehéz könyv volt, hiszen sokat olvashattam a szenvedésről, a bántalmazásokról. De egyben motiváló is, amikor a jelenről olvashatok, valamint a múlt szépségeiről.

Azt mondják, az tudta túlélni azt a sok borzalmat a koncentrációs ...